Eszmélés /ébredés átdolgozott változata/

Rohadtul nyilall belém a reggel
egy ébren átforgott éjszakát
söpörve a szétfeküdt ágy alá.
Égett ízű kávé kaparja torkom
és az érszűkületekben vánszorogni
kezd a vér a pusztuló agysejtek közé,
mint aszály idején a sziksós földbe
hulló, csak porfelverő elfutó zápor.

Maszat idő bámul be az ablakon
lucsoktól csipás szemekkel az
erkélyrácson megülő galambszar fölött.
Hócafatokat kavar a jeget
markoló szél, kiröhögve a pár nap
kora tavaszra éledő madarakat.
A tegnapi mosatlant megbámulom a konyhában
és bevágom a rozsdásodó tálba ázni.

Gyűrött dobozából előkaparom utolsó
szál fonnyadt cigarettám, rágyújtok,
s az első fojtogató slukk után
ásítós-lassan ébredek.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-25 12:41:20
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-25 12:41:20