Krisztina virágai (1.)

Azt mondja, rondák a virágaim,
sok vizet kapnak, vagy túl keveset,
Nem szeretnek engem a virágaim.
Krisztina szeret engem.
De megfed virágaimért,
úgy pöröl velem,
mint férj az elsózott levesért.

Krisztina úgy tesz,
mintha a virágaim
miatt jönne vizitre,
mint nővér a beteghez,
vizsgálgatja őket
mennyire zöldek,
nedves-e a földjük,
jól bánok-e velük,
van-e bimbójuk,
elég levelük.

Szerinte jót tesz nekik
a sörpermet, attól fényesek.
Nem szálnak rá muslincák,
nem lesznek alkoholisták,
kérdezem.
Most először néz rám bután.

Krisztina elment.
Hagyott itt egy csokor csendet,
és cserépben egy aprólevelű
valamit.
Fogalmam sincs e növény
mit akarhat tőlem,
sört, vizet, és sokat-e vagy kicsit.
Most még ismerkedünk:
csak bámuljuk egymást,
de kezdenek levelei beszomorodni,
akkor lehet, hogy ez egy...?
Jaj, el sem hiszem!,
kezd ez a kis dög rám hasonlítani.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-24 12:50:39
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-24 12:50:39