megint 1.
Előre szólok, ne lepődj meg,
én úgy szeretek, mint a vadak
szorosan kötődő sejtek helyett
lesben álló idegekkel,
védtelenül, de gyilkosan;
fekszünk egymás mellett,
az éj fekete fóliája
összecipzároz minket,
a hajnal meg kibont,
látod, meztelen vagyok,
fény a pizsamám, most
olyan vagyok, mint aki él.
Kinyitom szemem.
Állsz az ágynál kávé a kezedben,
Félek. Azt álmodtam, hogy a nap
örökre fennmarad az égen.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-02-23 13:23:54
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-23 13:23:54
