Állja a vihart

Hordom magamban kábultan a verset,
mely lopva fogant az ölelkezés
gyümölcseként, elillantak keservek,
s a fájdalom sem volt éppen kevés,

mit összebújva ketten gyógyítottunk,
mert réges-régen úgy keletkezett,
hogy te és én csak arról álmodoztunk,
egymást szeretni tiltva is lehet.

Lám így születik vers a kapcsolatból,
hogy nem tagadod soha meg magadtól
a szerelmet, ha negyven éve tart,

hiába küldött minket messze, távol
a sors, szerelmünk akkor is világol,
sok évtizede állja a vihart!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-14 05:05:24
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-14 05:05:24