Az öregkor következik
Most az öregkor következik
emlékekkel és felejtéssel,
az ember már rá sem hederít,
ha felbukkan sok fura vészjel,
tétován megáll a küszöbön,
kezében tépett glóriája -,
a hálaadás ideje jön:
a bizonyosság zord magánya.
Alattomosan eloson, mint
- nyomorult mellől - a szerencse,
cinkostársának két kézzel int,
hogy a zsákmányát tőlünk mentse.
Az idő, mint apró gomb, gurul,
kereshetjük, már mindhiába;
eltűnik. Gyorsabban alkonyul,
készülődjünk az éjszakára!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-02-09 16:20:25
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-09 16:20:25
