Májusi alkonyok

(Kosztolányi pózában pózolva)

Tőletek alélt a világ,
májusi alkonyok.
Régenvolt szinesztéziák
lengenek a légkörön át,
a búcsúfény ragyog,
végigömlik rajtam, csorog,
kísértek, mint árnyalakok,
májusi alkonyok.

Fülelem az este neszét,
májusi alkonyok.
Gyertyát gyújtanak szerteszét
lombjaikon a gesztenyék,
pislogó csillagot.
Szellő fütyül lágy dallamot,
ringva, lassultan táncolok,
májusi alkonyok.

Hópelyheket szór a nyárfa,
májusi alkonyok.
Mosolyom bár félszeg, árva,
fejem hajtom simításra,
s mélyen meghajolok,
megköszönni, mit adtatok,
röpke örök pillanatot,
májusi alkonyok.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Életünk, 2004/2