Technologizált csendélet

Fehér, kötött sapkája bojtjaiban
atomvilágok.
Az öreg nő feje remeg.
Barna keretes szemüvegén
megcsillannak a fotonok.
Ráncai folynak,
Kezei ernyedten hullnak alá.

Öt  kilométerre ül az atomreaktor.
Szuszog és vár.
Ionok, protonok cikáznak
kémcsöveiben.

Égi bálteremben, messze,
-hidrogénruhában-
Androméda táncol,
egyik csillagról a másikra lépdel
aztán eltűnik.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-02 13:00:49
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-02 13:00:49