Cirkusz

Körülöttem krákog ez a katlan,
mint egy cirkusz, körbe-körbe idomított,
megvezetett állatokkal.
Ideges, zavarodott irgalmatlanok
kíméletlenül csördítik konok
bikacsökeiket, fenyíteni a félelmes
foglyokat, ők, vakmerő buták.
Üres mosolyú bábuk bámulják
a fékezett izomkötegeket, nyers erőt.
Fergeteges feszültség izzik fehéren.
Történhet, hogy kiszabadul egy
vérengző vadállat, isteni szimbólum.
És elbődül a friss fényen, bódultan.
Ekkor pedig a bárgyú nézők csak
másznak, egymást taposva,
menteni saját feslett bőrüket.
Mert hiába bamba mindegyik,
titokban félnek az állattól, hisz
jól tudják – ha szabadon szökellhet,
a magas nézőtér neki csak
a tápláléklánc legeslegalja.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-31 12:28:22
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-31 12:28:22