Koósa Sándor
Megszülettem
Nullaóra huszonhét,
mennék is, meg maradnék.
Járt volna benn még egy hét,
kint sok nap vár, épp elég.
Anyaszívnek üteme
búcsúzzak már sebtibe?
Épp most akarsz kitenni,
legszebb perc az itteni.
Húsdaráló lökdös már,
mióta vagy ilyen, fáj!
Anya, Anya Te édes
miért vagy mostan érdes?
Egyre szorítsz, reszketek,
mem szeretsz már engemet?
Torkomban a kaparás,
fáj levegő, fáj sírás.
Végre itt a kímélet,
a fényesség honnét lett?
Szenvedésem véget ért,
első nagy ár életért.
Születésem túléltem,
megküzdöttem keményen,
csakis erre vágyódva,
zuhanok mély álomba.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
|
|
|