A macska, amelyik nem volt senkié

Napok óta esett. A macska,
amelyik nem volt senkié, mind jobban
didergett. Azt várta, hogy mikor koppan
feje végleg a földnek. Kacska

lábait már nem nyújtoztatta.
Éhesen kóborgott vasárnap óta,
sehol egy beteg veréb... de jó volna!
Lefeküdt hát az árokpartra.

Egy kisfiú talált az ázott,
remegő macskára, és hazavitte.
Meleg szoba és étel. El sem hitte.
Nem is dorombolt, csak miázott.

A fiú előbb simogatta,
cirógatta. És a macska csak nézett
rá kérdőn. Akkor a farkára lépett.
A kis bolond állat meg hagyta.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-26 16:05:24
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-26 16:05:24