Hallhassák a földön is

Nem felejtem  soha el
azt a délutánt,
ahogy a karod átölel,
s tollpehely gyanánt
röpít a szelek szárnyain
az égi szerelem,
s a boldogság határain
lebegsz te is velem,
mint repülést most tanuló
két piciny madár,
aki nem a felhők közé,
fel az égre száll,
s onnan tekint a földre le,
míg látja még magát,
erőtlen az éneke,
ám mégis felkiált,
hogy hallhassák a földön is
szerelmünk dallamát!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-13 06:52:07
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-13 06:52:07