Istenem

Istenem,
eszmékre fogott jókedv -
eszmélésem első rianása,
istenem,
nézd, nem madarak
szállnak a fákra,
fogát vették a jövendőnek -
hajnalodik, hajnalodik -
leakasztják a fekete gyolcsot,
mindig csak hajnalodik,
míg szemem fényét ki nem oltod -
mindig csak rád várok,
szeleket nógatsz előttem,
ha kimondom az igazságot,
visellek,
eredendő bűnömet -
az emberektől viselősen.

Konok elhivatottság -
fáj a világ, hát gyógyítani kell.
Nincs értelmetlenebb,
mint találkozni veled -
Add ki értelmem jussát,
hisz nem vagy annyira kegyetlen,
mint ahogy a mindenhatóságból
sejteni lehet.

Istenem,
anyám imája a tiéd.
Nyugtasd, cirógasd száradó kezét,
míg én apró dolgokkal vesződöm,
örökös perben veled,
míg el nem csitulnak a homokviharok,
el nem apadnak az árvizek -
amíg létezésed magad sem hiszed.

S majd azután,
ha elleng a gyász a földről -
leülhetünk egy partira -
választhatsz, sötéttel játszol-e,
mert nem ronthatja kedvünk
senki istenfia!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Tudósítás a Kis utcából (Budapest, 1997)
Kiadó: Orpheusz
Feltöltés ideje: 2011-01-09 13:18:00
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-09 13:18:00