A boldogságról
Nem keresem a boldogságot,
csak megfogni szeretném.
Mint az elfáradt szemek,
a kínokkal telekarcolt megkövesedni vágyók;
a beporosodott üvegcsarnokok -,
ahol randevúztak a fények,
s este az ösztönök denevérei -,
magamba zártam a boldogságot.
Néha belém nyilall,
ahogy kutatja a szabadulás nyílásait.
Aztán megnyugtat,
mert nem ad jelt magáról.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Legyen valaki veletek (Budapest, 1970)
Kiadó: Magvető
Feltöltés ideje: 2010-12-22 11:25:04
Utolsó módosítás ideje: 2010-12-22 11:25:04
