Remények, kételyek

Hol elküldesz,
hol meg fogva tartasz.
Nincs már benned
se szégyen, se gőg,
se remény, se kétely.
Mit akarhatsz tőlem,
mit adjak, hitet, erőt.
Megalázol
és felmagasztaltatsz,
hogy szabad légy,
ha magadba zársz,
mikor nem ébresztelek
s nem altatsz,
mikor nem jössz...
s mégis
visszajársz.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-12-18 23:00:47
Utolsó módosítás ideje: 2010-12-18 23:00:47