Advent
itt szalmaszálon csúszik az égbe.
fejet hajt, majd lóbálja a lábát,
egy tört fehér felhő ölében,
porciózza megőrült birodalmát.
itt
csak kong a bögre kezében.
hangja a végtelen falán pattanna vissza,
valahogy mégis csak megáll a végén,
s ott marad magának tiszta.
itt
kivágott sablonok bontják a rendet,
az öreg elfáradt, szuszog és bólogat,
ha nem figyelsz, hallhatod csendnek,
mégis csak az ő álma tartja a dolgokat.
itt
szalmaszálon csúszik a földre.
s ha visszamegy, nem cipel senkit.
megrepedt kezében a bögre,
szivárog a semmi.
A semmi(.)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-12-12 21:02:30
Utolsó módosítás ideje: 2010-12-12 21:02:30
