Leíró vers

Mostanában
két nemlét között
miközben csitítom
a ziháló napokat
hogy legyenek udvariasabbak
vírusaimhoz
amelyek sokan vannak
itt köhögök
amíg nem restellem

Mindegy mi ez
lehetne valami kocsma
mely belelocsogna
megfontolt varázslataimba
vagy éppen temető
ahol napközben
madarak csicseregnek

A falak
pénzzel vannak összeragasztva
s ferdén csücsörítenek a lemezek
a levegőt lehelő nyílások felett

A székek
odakuporognak
a négycombú asztalokhoz
s mindig akad valaki
hogy fekete harisnyában
véletlenül
szétszórt fehér álmaimra taposson

Mostanában
miután rájöttem
hogy novemberben
köddel festik az utcát
s teddiberben
vízipólósok vacognak odakinn
és mert
leginkább az emberek között
látok a végtelenből valamit
itt csücsülök





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Legyen valaki veletek (Budapest, 1970)
Kiadó: Magvető
Feltöltés ideje: 2010-12-08 11:07:15
Utolsó módosítás ideje: 2010-12-08 11:07:15