Kezem a kilincsen (2)
Világéletemben
áldatlan áldott
sors tenyerelt rám,
mint bűnösre a lelkiismeret.
Magába zárt, hogy kitaszítson.
A dolgok rendjét verte belém
vaksi gőggel.
Megvakított.
Kenyér, csók, otthon
reményét hordtam, mint az Isten.
Megjártam poklot, golgotát
ujjongva lépésről lépésre
gyermeki hittel,
míg befogadtatok.
Azóta földön járok
hátrafordulva, hogy lássak.
Megtisztultam.
Nincs utánam nyom.
Kezem a kilincsen...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-12-04 18:20:20
Utolsó módosítás ideje: 2010-12-05 10:40:15