Leszállt a csodás,csendes éj,
sötét van, csak néhány lámpa ég.
Elfogynak lassan a járókelők,
sfigyelek néhány erre jövőt.
Sötét van, ébenszínű égen
feljönnek lassan a csillagok:
némelyik, mint tűz a nyári réten,
csodálatos fénnyel úgy ragyog.
Méltósággal ballag az öreg Hold.
Ezüstös fénye mily fennen ragyog.
Figyelem őt - az arca oly rideg...
Ő talán soha senkit nem szeret?
