Költözés (1. vált.)
a lányunk keze
olyan, mint a tiéd
és néha ha alszik
olyan a szája is
tátva mered az égnek
mint aki nézi az álmait
ahogy én álltam az ablaknál
hasamban őrizve
a mozdulatlan hallgatást,
és lesve hajnali árnyékod
ahogy eléri az ajtó hajlatát
és annyi estén át
mentél el, miközben
velünk is maradhattál
volna
és annyi pillanatot
törtél szét, miközben
csak szerethettél
volna
évek teltek el
nélküled
nélkülem
és a ruhászsákok úgy ülnek
a konyhakövön,
mint ahogy akkor
ültem az ágyon
most csak nézem,
ahogy halványodsz,
mint egy folt az ing nyakán,
és nem marad másom,
mint pár zsák
szomorú és mosatlan igazság.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-11-30 13:28:21
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-30 13:28:21
