Respektíva

Aki csak vonyít borzas kutyamód,
eltelt a múlttal és jövővel,
jóllakottan vallja, hogy jóllakat,
akkor is, ha beledöglünk.
Védjegye, hogy nagy tanúk tanúja volt,
megugatta a Holdat,
mikor mi mennydörögtünk
és földre hulltunk.
Hát zabálják most, mert ez a sikk,
a klónja se ismerhető.

Aki semmit se tud, visszamutogat,
aki csak hiszi, előre
s hallgat a máról.
Kőbe faragja csendünket
mind a kettő.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-11-29 20:35:23
Utolsó módosítás ideje: 2010-12-02 17:21:20