Egyik éjjel

Az a receptkönyv, amit adtál,
oly bensőséges, mintha anyám
írta volna, csak a pontos adagolás
helyett valószínűségszámításra
tértem át.

Nullák tömegében lapít
az a kis téli hibaszámítás,
újrakezdem, most megszorzom
egy kis sorssal, boldog
égéssel.

Fénylik az étkezőtányérok
megkövesült búzavirágja,
tartják, tartalmazzák a
maradékot, a maradék
ragyogást.

Az idők végezetéig  ülhetnék
itt, míg ring ez a hold a konyhakövén,
készül a legújabbkori értelmezés:
nem ülünk egy asztalhoz
többé.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-11-26 18:19:28
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-26 18:19:28