Kezem a kilincsen...
Világéletemben
áldatlan áldott
sors tenyerelt rám,
mint bűnösre a lelkiismeret.
Magába zárt, hogy kitaszítson.
A dolgok rendjét verte belém
vaksi dölyffel.
Kenyér, csók, otthon
bűvkörébe vont az Isten.
Megjártam örvényt, golgotát
ujjongva, mint a kisgyerek,
míg befogadtatok.
Azóta földön járok
hátrafordulva, hogy lássak.
Nincs utánam nyom.
Kezem a kilincsen.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-11-11 10:45:11
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-12 16:54:07