Önazonosság nélkül

Hagyd, hogy szóba álljak így visszanézve
magammal, ki rég daccal elhagyott
kegyes hazugságból s a bajt tetézve
két én tartja bennem a haragot.

Két lélek járta át egy nőért testem.
Hol káprázat formált, hol árnytömeg.
Egyikkel gyehenna tüzébe estem,
másikkal gleccserek jege ölt meg.

Tudtam, ha enyém lesz a nő, sírba ránt,
vagy, ha eldobom, én omlok a sírba
ártatlanul, férfi bűneink gyanánt.

Önzés vitt, irigység. Lemondtunk róla.
Békülnénk már, hisz azt a nőt azóta
mindkettőnk ma is visszasírja.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-11-09 14:22:00
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-09 14:23:20