Alvilág blues

Elindulsz, sodorsz a fűből.
Kezded az egészet elölről.
Nincs törvény, csak pár szabály van.
Egy a csőben, nyolc a tárban.
Tartsd a szád! Ez itt az éjszaka!
Gyógyszerek, alkohol szaga,
Lányok, a könnyű léptűek.

- Elrejt a hideg füstüveg.

Pörög a kocka, a pénz, a nő,
Háromszáz kegyetlen lóerő
Harapja, rágja az utat.
Veszély vagy! Halálos gondolat!
Megölöd, behajtod és őrzöd,
Elfed, elbújtat, lebegő köd.
S a félelem elnémít, nem beszél

Senki. Nincs tanú. Nincs esély

Bevarrni téged, te mész tovább.
Karodon tetovált figurák
Nevetnek, s végül elhiszed,
Olyan vagy, mint az Istenek.
Hajnal van.
Vakító csontszilánk
A hold,
Csillagsebek
És szétgurult,
Aranyló
Töltényhüvelyek.
- Menni kell innen,
Amíg lehet.


-Elindulsz, sodorsz a fűből.
Kezded az egészet elölről.
Mocskos kis utcasarkokon,
Megszűnik minden oltalom.
Szél támad… felhővé leszel.
Keresnek…felhővé leszel.
Fekete, haragos és űzött,
Nem fed, nem bújtat lebegő köd.

Denevér suhan, penge a szárnya.
Esőt vérzel az éjszakára…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-11-04 23:22:31
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-04 23:22:31