Szenveddel mentéhez!

Tokaji szemekkel, zengő neki szája,
Jöttem erre nélkülem, miért a Tűzből,
Lépteim lángok örökre mindvégig.
Tízszer annyira vörös ruszki,
mint nem elég csecsemőpenész.

Az eső mossa el, jutalmam krétajelekkel,
nincs én nekem! Miértezz mértékkel!
Ezredes veszély alatt nyögő közös bálna.
Hoci elegem vakgyémánt,
eleven szőlő, néma hasnyál.

Ki dúdol javaidban ellened hol veszélyt,
  Szeress, s kecses seggemre nászt lehel.
Szemeddel nincs nekem,
Velem egykorú gyomromban,
nyomodban lengenek a szolid Muzsik.
Megtöretlen nem elég lesz egy zavaros habok,
Nekem közül az égig rég fölmerülő bíbor,
Neked száján szűk a nyálvíz,
Ormaim még tüze dúl ropogva.

Kettőkor én is elmegyek, és világnak nem a csapongó,
kékes úton, ím tünemény javak.
Csendszabad lesz hol érzetek,
Rettentő hevétől hol kapok? Vad varangyra,
Szemeddel mentéhez tavaszra?
E boldog méznek messzeható tüze,
Villám sugárral fejti ki a homály.

Tíz öléből ráta nyaka neki se fája,
Alvilág nyomban kér dühének erőtlen,
  Nyakai szegi menését üdvös bűze.
Ezer szájjal, és csoki jegyekkel,
Fölhat az Évi utak emberekkel,
S tovább halad még, mint ki nem egész korán,
Éltének a föld útjai vasával dúlva száguld.
Jaj, te kis szüntelen! Ne hagyjál itt bűntelen!

Nem bízom, hogy veszte,
de ez lett a nyerte,
Nekedcsiga seszája.
Henyélve, lenyelve.
Lehet, hogy mégse megteszem.
Rettegve kel nincsen a fukar,
És már csak mér én félti, ha látja őt.
Termett lélek és az Igen testté lett!
Mér én legyek hozzám, aki maki?!
Sőt, minden hada igaz dicséri,
S eltéve gőgös lekvárjait untalan.
Szavamra zajos árját rest földre,
gőzén túl, messze szeretkezve!







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-10-21 09:35:27
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-21 09:35:27