Forgószék D


A kerek erdő közepén békésen
hevernek az állatok egymás mellett egy    
dögkútban. Medveszáj darabban lábszár.
A nyúlé, aki azelőtt a Gazette Tisztás fő
szerkesztője volt. Vírusgazda is. Pár hétnyi lap
pangás után elnémult. Majd kedvesen
ugrándozva szót
lanul vég
ig
rá
g
csálta a
soro
katt. „Lehetne ez elforgatott metszet.” Gondolta.
Húsvét előtt nem sokkal, egy sárgaréz könyökcsővel
verték agyon. Nem lett volna jelentősége, miből készült
vagy hogy mi, de ahogy ástak, ahogy mélyült a gödör, a
hogy beletörődtek, hogy mind megdöglenek, gondolataikból
eltűnt a profán, áradt a poézis, minden animálódott. Víz
ióik támadtak, olyan mélyen voltak már. Mintha magukból
hányták volna ki a feketeséget, minden lapátsuhintással.
Erősen bánták a nyulat. Karmos lábával karistolták egymás
hátát vezeklésül és kántáltak: „Nyúltestvér bocsáss meg.”
A nyest nyelveken szólt. A medve egy fa tetején prófétált.
Kifordultak a szemei és a nyúl hangján beszélt. „Kék fa
lak, villódzó téglalap, beszélő láda, kagylót látok fehér
márványból, Ő székel itt, látom Őt, ahogy forgószékéből”  
de már nem tudta befejezni. Rettenetes csíkos pulóverében
ott állt előttük Ő maga. Leborultak, lábait csókolgatták, meg
gyógyultak. Ráköpött a vércsatakos nyúllábra s a nyúl úgy állt
előttük, mint egy élő halott. Az állat tetemekkel teli dögkútról
nem beszéltek többé. Egy szeles napon lebetonozták. Építettek
fölé egy kaszinót. Nyúltestvér otthagyta a Gazette Tisztást.
Krupié lett. A medve díler. Isten a képernyőket figyelte hátul.
Minden aranyozott, márvány, a falakban
sárgaréz csövek.
A gép előtti széket azóta a fiam használja.
Imád rajta pörögni körbe-körbe.  






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-10-16 15:13:07
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-16 15:13:07