Kagylóhéjak

Ringatott az áloméden
s valahol apám, meg anyám
lángoló vére egybefolyt.
Mit tudtam én, honnan hová
megyek. Csak küldtek és vártak.
Megfogantam. Partja szakadt
a vágynak, mely rám vadászott
sejtlétem kagylóhéjain.
Szerelem szült. Hordtam bűnét
titkon a korai násznak.
Vittek a csillagok felé
tőből kitépett szárnyaim,
hogy az legyek, aki vagyok,
akit vakon megálmodtak
fényt kioltó éjszakában.
Egy szellőtestnyi fénytörés,
örök mámor és ős gyönyör.
Áldás, vagy Isten csapása.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-10-02 17:46:14
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-02 17:46:14