Szerelmem, drága gyermek

Mi kellene, hogy várjál,
önző szívedbe zárjál,
két karod össze fogna,
szeretnél nagy morogva,
nevetnéd jajgatásom
hangosan; jobban fájjon,
sajogjon, mint a nyílt seb,
hadd legyen minden mindegy!

Hadd legyen zöld a nyárfa,
az élők óriása,
hadd legyen kék az égbolt,
amilyen réges-rég volt,
világosabb a hajnal,
hasító, fagyos jajjal,
hadd legyek végre bátor
önmagam, önmagától.

Mi kellene, hogy véled
egy ágyban összeférjek,
s ránk találna a reggel,
megrakva türelemmel,
elnézné, hogy imádlak,
féltő szívembe zárlak,
nem lenne több keserved,
szerelmem, drága gyermek!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-10-01 07:32:38
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-01 07:32:38