Magnézium

..és vajon hogy kerül belénk a gyertya
mely születésünktől halálunkig mozgásba hozza a szerveket
mint egyenáram sorba kötve
elindít milliárd vérsejtet csatasorba állítva,
hol patakként csörgedezve sík terepen halad,
hordalékból deltatorkolatot épít,
hol meg őrjöngő vadállatként tombol,
ordítva zúdul a tengerbe.

..talán úgy ontja ki önmagát a láng,
mint borfejtés közben tölcsér falán
ittasan tántorgó muslicát üvegbe sodró újbor..?
vagy sokáig pislákol csonkig égve,
saját árnyékától reszketve
sikoltó koponyák elől kanóc mögé bújik,
de megtenne bármit, hogy húzhassa az időt
mint íztelen agyoncsócsált rágógumit?

..de hogy kerül belénk..?
tán' a közös tábortűzből véletlenszerűen
felröppenő pernye egy-egy elporladt,
valaha élt hús-vér ember zsírszövetéből
kiégett faggyú, eltévedt energia,
vagy csupán ázott szárnyú mutáns muslicák
folyamatos jelenidőt példázó boszorkánytánca?

lehet a testünk gyertya, hisz' van benne bőven
szénatom, az élet alapanyaga.
nélküle mind meghalnánk.
de hogy kerül belénk a láng? és honnan tudhatom,
hol keressem azt a sírhalmot, azt a lelket
aki tűzre dobta bennem a magnéziumlapot..?








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-10-01 06:38:29
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-01 06:38:29