Hullámzó kémia
Hullámzó kémia az öröklét,
mint háborgó tenger, bölcsödénk
egy elképzelt utazás a síkban
anyahajónk kajütje ablakán
nyílvessző surranva zizeg
Érdekes zsugavicc, mert
éppen smárol az én ideám
Erotika kezében pajzs
és élvezi az érkező nyilakat
Ámor nyila jöhetsz:
minden kilövésed
baráti kés a hátban,
Megnyugszik a szívverés,
nem szapora, jöjj
új flört -,
vagy jöjj új elutasítás.
a hátba döfött ideák
hullámvölgyébe sózva szánk
Mint hajókürt , ha kikötve már
elbőgőm, hogy meg se várj.
Noha így zajlik e duó-szett
Pókhálóba hulló cet
Még nem vagyok, de már
Csettintek a bálnáknak, megállj
Csónakba vissza, de klassz, megint,
s víz alá hagyom merülni a vasba sínt
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-09-30 15:21:00
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-30 15:21:00