A Föld árnyéka
A dűlőúton menekülők.
Árnyak a nap égette tájon. Köztük
anyád is, imbolygó gyerekkocsit
döcögtet, benne ülsz az égő házból
kimentett kacatok közt. Bokáig
ér a por, elfelejti a lábnyomokat.
Amott katonák. a domboldalon
forgószél-kölyök karikázik.
Az idő nem alkuszik, nem múlik el,
csak megakadályozza, hogy a dolgok
mind egyszerre történjenek. történelmet
csinál az embereknek. Tegnap a
debreceni híres krematórium
kéménye sötét füstöt lövellt,
az öreg tölgyek nem tudtak előle
elhajolni. A nap, mint egy óriás
léggömb, megbillent az égen.
A temetőből hazafelé harangzúgás
lengett a város fölött, mint egy nagy,
láthatatlan madár, szárnysuhogása
arcodba csapott, és ismét tudtad:
az éjszaka sötétje biztosabb
a nappali világosságnál.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Kővirágok (Miskolc, 1999)
Kiadó: Felsőmagyarország
Feltöltés ideje: 2010-09-29 20:23:01
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-29 20:23:01
