Arcképem alá
Öreg vagyok. A homlokom
magasodik, mint a halál.
Arcomon tenger bukik át.
A nagy játék vesztésre áll.
A nyírfa erdő elmerül,
úsznak a fehér kérgű fák,
világosabbak álmaim,
nyilvánvalóbbak a csodák.
Nincs messze már a hatvan év,
nincs messze már a kétezer -,
még most is hajlok arra, hogy
végképp beérjem ennyivel.
Az élet szép volt, különös,
hogy épp én írom s épp ide,
aki mindenért meglakolt,
soha nem vitte semmire.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Kővirágok (Miskolc, 1999)
Kiadó: Felsőmagyarország
Feltöltés ideje: 2010-09-29 18:01:28
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-29 18:01:28
