Kidobom a hantát
Takarékot nem látó - százlángú érzelem
kilencvenkilenc sóhaj és egy kérelem:
teljesen képvilágos akarat kell ide
Enélkül ki óhajtana, ki érezne?
Ki vágyná a csókok csatáit - ki a jót,
és ki venne körbe téged szeretettel, mondd.
Ezer-lámpa világossága mutass egy nő szerelmest!
Ha nem te vagy, inkább lekésem a félhetest;
Lekésem a félnyolcast is, csak vallj mégis meg.
Mond, hogy nélkülem összeomolnak a hegyek!
Mi neked egy vallomás? Mi neked , egy üres ház?
A végén még örülhetsz is, ha nem lesz takarítás.
Kétezer ölelésre adj egy ölelő választ.
Kétezer-egyre adj egy helyeslő pillantást.
Most elkésem az öregek vonatát, ifjodom érted -
Kidobom szobádból a hantát, és becézlek;
Ha így sem jó, jövőre - Dél-Amerikába megyek.
Tavaly már mentem volna, de éreztem még nem lehet.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-09-29 09:37:23
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-29 09:37:23
