Gratia plena
D. Z-nek
Mielőtt arcodhoz emelnél,
Bocsáss el
Pilledt levegőt,
Hunyj nyugtalan szemet.
Zsenge levélkémhez elegendő
Két tapintatos olvasó,
Közös nyelvet tanuló
Mutató, s hüvelyk.
A kifakadó illat majd
Tanít. Leginkább megértés sajgó
Bódulatáról – megigézett
Szépségről, mit
Ki vész, akaratlan fakaszt.
Így már neked se fáj
Teremtés – megsebzett
Érintetlenséged.
Vess bár magtalan,
Megfáradt földre –
Tört testem balzsama, áldásom kísér.
Pharos, Kr. u. 33. ápr. 7.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-09-20 11:27:48
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-20 11:27:48
