Szösszenet

Kiugrom a bőrömből, mint egy kisgyerek.
Kék kardigánba bújtatom ma az eget.
Fekete foltokat festenek a madarak a légben,
Míg én szivárvánnyal színezek egy felleget a fényben.
Megbököd a vállam... pipiskedek... pici vagyok, pöttöm a lábam.
Megsimogatod a buta kis szívem.
Én pedig azt kérdezem, mit vársz tőlem.
Te azt feleled... télbe bizsergést... én azt mondom... nyárba fagyást.
Bennem bújsz el.
Hideg lehelettel párát fújsz a sárga villamos üvegére.
Jégvirág cikázik a sarokból középre. Rátapasztod ujjaid az ablakra.
Én másik oldalról nézlek, rárakom a kezem az üveglapra.
Megtörik a fény szirmait bontva az arcodon,
s én némán a pillanat elröppenő csodáját lelkemhez markolom.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-09-01 16:15:16
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-01 16:15:16