Viharos sikolyok

Rám terített éj
minden szavad
míg hozzám bújsz
súgsz és ölelsz
örvénylő gyöngysor
lázas habfodra
ringat el
ahogy kicsordul
a szádból

Érted hallgatok

Én a csenddel mérem
a végtelent
hogy bennem örökké élhess
és neked adom azt
egyetlen pillanatért
termő ágaid
éltető nedveitől
félig
elaléltan

Poliptested korállsziget

Tengerzöld öböl vonz
táguló tér
megvetett partjaid öle
várnak
tested kagyló hajlatán
már áll
a porcelán idő
hogy révbe érj velem
míg viharos sikolyok
árja zúg
s elnyel a feneketlen
mélység

Hullámtörő gát vagy
hasztalan
szívedig érek fel
hogy önmagamtól is megvédj
ha a vágyak elragadnak
s elsodor az ár
árbocok
szétfolyt vitorlák
izzó hullámok
vérbe hullt taraján
lábunkhoz szelídül
elül a vihar
s észrevétlenül
felsír a lélek

Simogató tenyerünkben





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-08-24 14:01:48
Utolsó módosítás ideje: 2010-08-25 12:28:38