Koós Attila : Szonett gyermekeinkhez

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2840 szerző 37773 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Jónás Tamás
  AMI-IMA
Új maradandokkok

Köves István: A VILÁGBÉKE UTOLSÓ NAPFÉNYES DÉLELŐTTJÉN
Hepp Béla: Szóköztes
Tóth János Janus: átfutott
Bánfai Zsolt: Várakozás
Gyurcsi - Zalán György: szabadvers az állati példaképekről
Albert Zsolt: Sirály számoló
Köves István: TISZTAVATÁS
Zsolt Szakállas: NEM GYŐZÖM
Szakállas Zsolt: A HAMUVAL NE VERSENYEZZ szürrealista kispróza
Albert Zsolt: Észak felé
FRISS FÓRUMOK

Fűri Mária 7 órája
Bátai Tibor 8 órája
Köves István 1 napja
Czékmány Sándor 1 napja
Nagy Zsuzsanna 2 napja
Busznyák Imre 2 napja
Gyurcsi - Zalán György 2 napja
Kiss-Teleki Rita 3 napja
Farkas György 3 napja
Bánfai Zsolt 4 napja
Szakállas Zsolt 5 napja
DOKK_FAQ 6 napja
Szilasi Katalin 7 napja
Tóth Gabriella 7 napja
Szilvási István 7 napja
Kosztolányi Mária 9 napja
Franczen Bea 9 napja
Nagyító 12 napja
Karaffa Gyula 12 napja
Gyors & Gyilkos 12 napja
FRISS NAPLÓK

 Minimal Planet 47 perce
történések 1 órája
Hetedíziglen 15 órája
nélküled 1 napja
fejlakók... 2 napja
ELKÉPZELHETŐ 3 napja
mix 3 napja
az univerzum szélén 3 napja
Ötvös Németh Edit naplója 4 napja
Játék backstage 6 napja
Zúzmara 7 napja
Bátai Tibor alkotói naplója 8 napja
POÉZIS 9 napja
Bara 10 napja
törmelék 11 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Koós Attila
Szonett gyermekeinkhez




Bársony a csönd, az éj vatta,
csillagok szeretkeznek benne
s alatta
hűségek fogannak fénynek,
árnynak;
játszanak, nyüzsögnek,
de aztán földre szállnak:
lecsöppennek végül
asszonyszívekbe lüktetésül,
mint kibomló, mézes álmok
a virradattá szépült
királyfik és királylányok.

Így érkezik a gyermekember,
fénnyel-vérrel mosva, átitatva
szerelemmel.
Méltó a döbbent áhítatra
e csöpp ajándék, s Aki küldte,
s nincs, ki csodáját értve
meg nem szégyenülne:
mert vizsgálod ezt a rendet,
mely milliárdok óta áll
s őrködik feletted,
pedig eszmélő pulyád
közelében feltalálod,
mely téged is megteremtett,
azt az elbocsájtó-hazaváró
édes másvilágot.


Borzasztó a mélység
a magasságban, beleroppan
minden koponyát kitöltő
csekélység.
Ezért szerencsés a költő,
ki lelkével látva lát,
s még jobban
a gyermek, ki félig
még ott él a csillagokban,
csak közénk is ragyogja
már égi hajnalát.

A messzeséget gombolyítod,
mint fonalat s leméred,
de sem a könnyet,
sem a mosolyt nem érted,
hát minél többet
látsz, csak több lesz a titkod.
Az univerzum ott piheg
az emlőkön tejszagú ájulásban.
Részed, s te része vagy részeinek.
Téged keres később másban,
míg majd ő is szétszakad fényre,
árnyra,
s te megérted, hogy megérte:
nem készülhettél szebb hivatásra.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-08-22 09:46:34
Utolsó módosítás ideje: 2010-08-22 09:46:34


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2021-03-14 07:31 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2021-07-28 19:00   Napló: Minimal Planet
2021-07-28 17:55   Napló: történések
2021-07-28 17:54   Napló: történések
2021-07-28 10:41   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2021-07-28 09:22   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2021-07-28 03:49   Napló: Hetedíziglen
2021-07-27 16:42   Napló: Hetedíziglen
2021-07-27 16:11   Napló: Hetedíziglen
2021-07-27 13:15   új fórumbejegyzés: Köves István
2021-07-27 12:30   Napló: nélküled