Explicatus

                                           Pilátus blogjából

Nem a töviskoszorúról,
a lándzsáról,
tenyered--talpad
sebeiről se,
és horpadt mellkasodról
is minek ---
kár arra vesztegetni a szót,
amit vállaltál,
mikor mosdóvízbe mártani
levettem rólad kezem.

Hanem pléhmeztelenséged
a szúette fán,
málló talapzaton,
már fölemlíteném
engedelmeddel, árokszéli fenség,
vénasszonyok, megesett szüzek,
önmagukban hívő hitehagyottak gyámolítója!

Hervadt virágok lábaidnál,
alamizsnául néhány
füledbe dadogott kérés
és ügyetlen térdhajtás.

Világ koldusa, te!
Lehettél volna uralkodó
igazi, akit illetlenül
kéréssel tolakodók sose ---
de ha már mindenképp
másként akartad:
nincs elég oltár,
nincs elég templom,
és csengettyűs persely
pengő aranyaknak?

Itt kell megint
szégyent hoznod a fejemre?
                                            





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-08-18 22:01:31
Utolsó módosítás ideje: 2010-08-18 22:06:12