Őn(k)arck

Őn(k)arcképet,
ha csüggedt
skizofrén lélek fest meg,
ki magát nem ismeri,
a valóság csorbult tükrén át
kiterítve,
amit lát a test
megbomlott feslett szelleme,
arcát másokban keresi,
mint egy tetszhalottat az elme,
vászonra
kiterítve
félholtan,
mielőtt újra önmaga lesz,
valóbb a valóbbnál,
a múló perc ára
ennyi csak,
látod
ilyen voltál.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.