Megint hi?ba,

megint este, csorog az arcon a lámpafény. Holnap korán
kelsz, arra gondolsz, félelmedben megágyazol. Csupa por
minden, a falakon repedések, a szíved elhasznált metafora,
fekete tóba lakik. Nos? Mesebéli, mint a sátán, én viszont
nem lettem tisztább, régóta nem mosakodtam.  Az ing
a lassú fénye tétova, jó dolga van. Mihaszna. Hiszen csak érzeleg.
Szeretsz? Feküdj le szépen, hagyd el magad. Megszoktuk egy
mást, nincs semmi rendben, látszólag ez kimondható. Nem
tudok hozzád verset írni, azt szeretném, ha megmaradnál. Alszol,
és csak a horkolásod veri vissza a plafon.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.