A teste a szelleme

A félreértések városában keresek munkát.
Megkergetem a majmokat vagy elfutok előlük, mindegy.
A kezemben varázsceruza, ezzel álmodom a színeket.
Leginkább már csak a vízszintes vonalak húznak
vissza. Néha úgy érzem, elfogyott az erőm. Lassan
veszem a lélegzetet, kapkodok. Amikor veled találkozom
vagy bárkivel, összeszorul a gyomrom. Csodálkozom,
hogy létezel, botorkálsz te is, mintha a fényből zuhantál
volna, az arcod szomorú. Az életed idejét, módját megadod.
Közös a félelem, nem ér a halállal véget. A föld, a tűz,
a víz, a levegő ötödik elemmé, szarrá alakul. Nem tehetek
mást, nézem a kirakatokat. Ha lenne sok pénzem, legalább
élni tudnék, ebben egészen biztos vagyok.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.