Éles szóval

                                         (József Attilára emlékezve)



Mikor elment, még akkor se kellett.
Az tagadta meg, akit szeretett.

Mintha egy eltévedt gyerek volna,
játszik a sírból visszahajolva.

Gúzsba kötve nyirkos boltív alatt
szivárványt álmodik. Azt, hogy szabad.

S rendet itt e csapacsősz világban,
hol a szívben ostorcsordítás van.

Öles szóval, hogy hallják élők, holtak,
üdvözültek és elkárhozottak.

Csak annyit kért, kik olvassák versét,
ha hazudják is, kicsit szeressék.



(2010 április 11)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.