L?lekmad?rijeszt?
A tegnapok
állig gombolkozva
ólomkabátokba
vonulnak
vonulnak
vonulnak
az emlékezet peremén.
Egyszer elérkeznek Nincsenmost országba.
Ahol összeszűkül a tér
mint fénybe fulladt pupilla
és nem lombosodik lélegzet
néma sikoltásként
visszhangzik csak tüdőben.
Csonttá fagyott surrogás
szárnycsapások peregnek egyre
égbe szorult madarak tollahegyéről.
Megállt a folyó
partjai sodródnak mentében.
Kőmúlt koppan
törik
szakad
vérzik
tíz körmöm
ahogyan törmelékéből
kikaparnálak.
Ragyogna tengerillatú ölelésed.
Rozsdás tábla integet;
Vigyázat!
Álomomlásveszély.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
