Szonett I.
Oly szép a termeted, s oly szép a hangod,
Magammal hordozlak egész nap, ha kell.
Niveától puha kezem átölel,
Beszélek hozzád, ha te nem is hallod.
Oly jó veled lenni, egyetlen drágám,
Lapos vagy és kicsi, de ez nem zavar;
Lábam alatt megzörren a friss avar;
Ott fekszel mellettem a hideg párnán.
Hangod oly selymes, oly bódító akár,
De vad és kemény is lehet néhanap,
Nélküled nem vagyok más, csak néma rab.
Nem tudom, mért' szeretlek, talán:
Mert veled lenni andalító, s jó,
Egyetlen kis MP3-lejáccó.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
