Nincs hova tennéd

Voltak hetek voltak havak
és ami meglegyintett.
Hamutartóba dobtalak
mint az utolsó csikket.

Füstölt a szívem mint a hó
szinte ruhámba olvadt.
Nem tudhattam hogy nem való
megugatni a holdat

és hogy az impotencia
lassú halált okozhat
s hogy lesz-e utolsó szia
aztán megint a holnap.

Amikor jössz már nem leszek.
Magad ásod a kertet.
Virágoznak az almafák
a föld fölött lebegnek.

Hátha férfi vagy. Légy férfi
vagy tűzoltó katona.
Fusson el aki csak nézi
akinek csak a bora

fogy tán. A nap na és a nő.
A párhuzamos utcák
metszik el. A kurva idő
tollait  készre fosztják

és már hiába számolom
ütemenként a vágyat.
Mint talált tárgyat megadom
ami csak rám találhat.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.