Szoba



Gyermekhangok kopácsolnak
A ritkán pucolt üvegen.

Valami bűbájos erő ébred
Bennem ott, hol lelket vallok
Magamban:
Valamiért szeretnélek
Megölelni, csak úgy, ahogy most
Engem fojt ez az augusztusi paplan.

Telente zúzmarás gyermek álmok
Rétjébe téved így játszó lepke
Billegése,
Vagy a falu végére szült cigányok
Korgó asztalára az ünnep szeletkéje,
Sok rossz bor s remény
Egy kevéske.

Hintalánc sóvár tánca koppan a teraszon,
Nyílik a déli csönd kapuja.
Idő van. Szorít
A munkás tisztesség satuja.

A szoba alszik alattam, már
Elengedett. Jól fésült tapéta őrzi
Bársony ölében a bicikli magányát,
S az ebédszag feljár kergetőzni
Hozzám.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.