Hova tartozás

Nem hazatérésig ismerős,
pedig ezek a hangok neveltek fel.
Mondhatni: ezektől lettem ember.
A mondat végén a csend erős:
célzást váró, nyaktörött,
semmit nem értő ember lettem én
egy célzásokból épülő,
pergő vakolatra rótt világban.

Így aztán segít, de nem hoz haza,
hazahoz, de nem égig emel fel.
Nem büszke ember: esendő ember
vagyok tőle, bár anyám szava.
Legyek hallgatás között
szóból értő, gondolkodó lény:
ezt várja tőlem. De én
berzenkedem a pergő-vakolat-lét ellen.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.