Pali-temetõ

         Erdei Velence?

Fagyöngyök, borókák évadja ez…
Zöld ecsetjeikben kék magok
s a tölgyről a fagyöngy bogyója
átnéz a magyar ciprusok
fölött sárgán a holdra…
Hajósa lomb-habok között
– hogy lent, se fönt se reszket –
zöld gondolán alig evezget. –
– Velence?… Vályog!… Bárdolt oszlopok!
Meszelt-márvány, pincesorok
és nem a San Paolo háta,
fölhányt, kicsiny kupocska zárja,
ki magyar módra volt a szent…
Pásztorok baltás keze
gatyásan itt fektette le,
és lett, nem Pál, de Pali-temető.
A szent helyett betyár!
Ki most is egyre várja
e tölgyfa-paloták sorába
a farkas-pandurok hadát
s mint gerlicét, a kis tyukászt;
hol zöld lagunán énekel a hold
s vizén az átlőtt szívek bánatát
agancs-fészekben szarvas viszi át…
Hozzá, aki e kis halom tövén
késsel és pisztollyal övén
pihen és sírján virág is akad,
míg ki nem irtják a szívet,
a fákat és madarakat.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Más távlat (, 1987)