Kiürülve

Eljön az este, nyúlnak az árnyak
Végtelen csend vár, minden nesz elül
Óriássá nőnek az apró tárgyak
És a homályba búbánat vegyül
Mintha egészben adná a napszak
Amit az élet számodra adhat

Fényfele szállnak, nézd a lepkéket
Vidáman libben millió szépség
A lenyugvó nap színt ad, nem kéket
Úgy érzed álmod szerteszét tépték
Szeretet virága szívedben él csak
Rajta a remény olvadó jégcsap

Fekete fátyol hull a vidékre
Gyászba burkolja magányos lelked
Akár egy izzó csak úgy kiégne
És a sötétben félelem reszket
Semmibe bámulva csak ülsz a priccsen
Nincs már gondolat mi égbe repítsen





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: A majom éveKiadó: kiadásra vár