B. Tóth Klári : Séta az idõben


 
2841 szerző 39120 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Bajtai András
  A küldetés lehetetlensége
Új maradandokkok

Pataki Lili: Fényt hoz, színt visz el
Tímea Lantos: Bűneinkért
Gyurcsi - Zalán György: No. 21
Paál Marcell: Lakoma
Zsolt Szakállas: Szinkópák és védjegy
Gyurcsi - Zalán György: máté szerint
Metz Olga Sára: ez még mindig ugyanaz a víz
Szőke Imre: Bucc
Köves István: DÉLELŐTT, INDIÁN NYÁR
Pálóczi Antal: Kertben
FRISS FÓRUMOK

Pataki Lili 10 perce
Ötvös Németh Edit 53 perce
Vadas Tibor 1 órája
Gyurcsi - Zalán György 4 órája
Szakállas Zsolt 5 órája
Tímea Lantos 6 órája
Filip Tamás 7 órája
Mórotz Krisztina 8 órája
DOKK_FAQ 8 órája
Kosztolányi Mária 9 órája
Serfőző Attila 10 órája
Tamási József 11 órája
Paál Marcell 12 órája
Bátai Tibor 15 órája
Metz Olga Sára 15 órája
Szilasi Katalin 17 órája
Bara Anna 21 órája
Misinszki Hanna 1 napja
Ocsovai Ferenc 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 8 órája
Minimal Planet 9 órája
Conquistadores 12 órája
Hetedíziglen 19 órája
az univerzum szélén 20 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 1 napja
az utolsó alma 1 napja
nélküled 1 napja
Az amazonok rejtett zugai 1 napja
Baltazar 1 napja
Bara 1 napja
Sin 1 napja
különc 2 napja
Gyurcsi 2 napja
Dokk-verspályázat 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

B. Tóth Klári
Séta az idõben


Míg sétálunk végig a Lónyay utcán, leolvasom
a múlt jeleit, keresem az antik nyomokat, nézd az
ablaksor szintjén váltakozó díszpárkányt, hallottad, a
tümpanon és szegmensív váltakozását még Michelangelo
találta ki a reneszánszban, hogy fölkapta, továbbvitte
az építészet, a zseni szelleme itt pompázik a fejünk felett,
látod a konzolon az akantusz levelet, egy ókori lány sírjáról
szippantotta magába az idő, a legenda szerint áttüremlett
a fonott kosáron, ahonnan az áldozati gyümölcs, hús és bor
már rég elfogyott. Az ókori istenek mindig ki voltak éhezve
egy kis áldozatra; a síron nőtt akantuszlevél íme itt van,
kétezer-ötszáz éve virágzik a lány lelke, minden rostjában,
erezetében egy hajdani építész részvéte átmentette az
örökkévalóságba; nézd az erkély reneszánsz bábos korlátját,
ahogy belelóg a copf virágfüzér, itt  meg barokk motívumok,
tudtad, édesvízi kagylóról  kapta a gúnynevét, szabálytalan
gyöngyről, ma giccsnek neveznénk. A tengeri kagyló
gyöngye értékesebb, tökéletes geometriai forma -
a felületi feszültség a sűrűség függvénye - befelé hat, kívül
szabályos gömbformára feszít, bennem minden feszít,
te oldasz csak igazán, három évtizede vagy az  oldószerem -
ott egy klasszicista oszlopsor, de hisz az eklektika végig-
csipegette a korszakokat,  mint nyári rétről a mezei virágot -
melyiket válasszam, mindegyik nekem nyílik; emlékszel,
vizsgaszünetben egy tarka csokrot hoztál nekem a szigetről,
odaképzeltél a virágok közé, aztán bent felejtetted  a kabát-
zsebedben, öt nap múlva halásztad elő, ja ezt neked  hoztam,
lepréseltem a virágokat, szépen elrendezgettem, nedvesen
kisimítottam gyűrött szirmukat, mint ódon, napszítta terítőt,
díszítse csak az örökkévalóság asztalát; aztán együtt nézzük
a tornatermet, hogy lehetne rekonstruálni a régi falképet,
fölhajtani a kosárlabdahálót, sín, csiga, vagy zsanér,
mi a megoldás, hogy ne lógjon itt ez a mállott vastraverz -
emlékszel, mikor Tamival fogócskáztatok a rozsdás
mászókákon,nem vettétek észre, hogy fölhasadt a tenyeretek,
aztán bejöttél elém a múzeumba, épp Krisztus sírba tételét
másoltam Pedro Sancheztől egy emelvényen, a halott Jézus
vére plasztikusan megfestve, szinte kicsordul a képből,
olcsó hatás, de mindig bejön, körbeálltak a látogatók,
egyszer csak megjelentél mögöttük félszeg mosollyal, szelíd,
szakállas Krisztus-arccal, hátratett  kézzel közeledtél, valami
szokatlan volt mögötted, vércseppek követtek, kígyóztak,
tekeredtek,  telepöttyözték a márvány kövezetet, szétnyílt
tenyered, mint vörös forrás jelezte az útvonalat,  amerről jöttél,
mintha a képről,  de nem, a mászókától a Régi Képtár
spanyol osztályáig áldoztad a véred  a  játékért, megérte –
mondtad, aztán mehettünk tetanuszért,  mint előző évben is,
mikor rozsdás szögbe léptél futás közben, mindig kihívod
a sorsot, te mezítlábas tetanuszbajnok,
mi lennék nélküled…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-03 07:54   új fórumbejegyzés: Pataki Lili
2025-07-03 06:33   új fórumbejegyzés: Vadas Tibor
2025-07-03 03:31   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-03 02:33   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-03 02:05   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2025-07-03 01:15   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2025-07-03 00:45   új fórumbejegyzés: Filip Tamás
2025-07-03 00:25   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2025-07-03 00:01   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-02 23:57   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina