B. Tóth Klári : Séta az idõben

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2840 szerző 37951 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Ketykó István
  Krisztusi harminc csak hetvenkét évem. Szonettkoszorú
Új maradandokkok

Bara Anna: időtlenül avagy “ahogy a napok rövidülnek”
Kiss-Teleki Rita: vége se
Kosztolányi Mária: minden nyár után
Bara Anna: Égbe szakadt gyökereim hangján
Kosztolányi Mária: angyalok Burgoszban
Bátai Tibor: konfesszió
Tóth János Janus: felhőláb lábnyomán
Tóth János Janus: Tisza-szép
Vezsenyi Ildikó: anyu versek
Farkas György: Gyertyák
FRISS FÓRUMOK

Nagyító 7 perce
Kiss-Teleki Rita 3 órája
DOKK_FAQ 4 órája
Gyurcsi - Zalán György 6 órája
Ötvös Németh Edit 6 órája
Albert Zsolt 7 órája
Gyors & Gyilkos 7 órája
Bősz Miklós 12 órája
Nagy Zsuzsanna 12 órája
Tóth Gabriella 12 órája
Tamási József 12 órája
Tóth János Janus 12 órája
Vezsenyi Ildikó 1 napja
Szakállas Zsolt 1 napja
Kosztolányi Mária 2 napja
Szilvási István 2 napja
Magyar Éva 2 napja
Vadas Tibor 3 napja
Csapó Angéla 4 napja
Kocsis Nóra 4 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 5 perce
Baltazar 2 órája
Etzel Mark Bartfelder 3 órája
Minimal Planet 7 órája
Ötvös Németh Edit naplója 17 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 21 órája
fejlakók... 1 napja
hozzá lehet szólni 1 napja
Szőnyeg 1 napja
Gyurcsi 1 napja
történések 2 napja
Imago 2 napja
Bátai Tibor 3 napja
PIMP 3 napja
Sin 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

B. Tóth Klári
Séta az idõben


Míg sétálunk végig a Lónyay utcán, leolvasom
a múlt jeleit, keresem az antik nyomokat, nézd az
ablaksor szintjén váltakozó díszpárkányt, hallottad, a
tümpanon és szegmensív váltakozását még Michelangelo
találta ki a reneszánszban, hogy fölkapta, továbbvitte
az építészet, a zseni szelleme itt pompázik a fejünk felett,
látod a konzolon az akantusz levelet, egy ókori lány sírjáról
szippantotta magába az idő, a legenda szerint áttüremlett
a fonott kosáron, ahonnan az áldozati gyümölcs, hús és bor
már rég elfogyott. Az ókori istenek mindig ki voltak éhezve
egy kis áldozatra; a síron nőtt akantuszlevél íme itt van,
kétezer-ötszáz éve virágzik a lány lelke, minden rostjában,
erezetében egy hajdani építész részvéte átmentette az
örökkévalóságba; nézd az erkély reneszánsz bábos korlátját,
ahogy belelóg a copf virágfüzér, itt  meg barokk motívumok,
tudtad, édesvízi kagylóról  kapta a gúnynevét, szabálytalan
gyöngyről, ma giccsnek neveznénk. A tengeri kagyló
gyöngye értékesebb, tökéletes geometriai forma -
a felületi feszültség a sűrűség függvénye - befelé hat, kívül
szabályos gömbformára feszít, bennem minden feszít,
te oldasz csak igazán, három évtizede vagy az  oldószerem -
ott egy klasszicista oszlopsor, de hisz az eklektika végig-
csipegette a korszakokat,  mint nyári rétről a mezei virágot -
melyiket válasszam, mindegyik nekem nyílik; emlékszel,
vizsgaszünetben egy tarka csokrot hoztál nekem a szigetről,
odaképzeltél a virágok közé, aztán bent felejtetted  a kabát-
zsebedben, öt nap múlva halásztad elő, ja ezt neked  hoztam,
lepréseltem a virágokat, szépen elrendezgettem, nedvesen
kisimítottam gyűrött szirmukat, mint ódon, napszítta terítőt,
díszítse csak az örökkévalóság asztalát; aztán együtt nézzük
a tornatermet, hogy lehetne rekonstruálni a régi falképet,
fölhajtani a kosárlabdahálót, sín, csiga, vagy zsanér,
mi a megoldás, hogy ne lógjon itt ez a mállott vastraverz -
emlékszel, mikor Tamival fogócskáztatok a rozsdás
mászókákon,nem vettétek észre, hogy fölhasadt a tenyeretek,
aztán bejöttél elém a múzeumba, épp Krisztus sírba tételét
másoltam Pedro Sancheztől egy emelvényen, a halott Jézus
vére plasztikusan megfestve, szinte kicsordul a képből,
olcsó hatás, de mindig bejön, körbeálltak a látogatók,
egyszer csak megjelentél mögöttük félszeg mosollyal, szelíd,
szakállas Krisztus-arccal, hátratett  kézzel közeledtél, valami
szokatlan volt mögötted, vércseppek követtek, kígyóztak,
tekeredtek,  telepöttyözték a márvány kövezetet, szétnyílt
tenyered, mint vörös forrás jelezte az útvonalat,  amerről jöttél,
mintha a képről,  de nem, a mászókától a Régi Képtár
spanyol osztályáig áldoztad a véred  a  játékért, megérte –
mondtad, aztán mehettünk tetanuszért,  mint előző évben is,
mikor rozsdás szögbe léptél futás közben, mindig kihívod
a sorsot, te mezítlábas tetanuszbajnok,
mi lennék nélküled…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2021-12-03 22:44   Napló: Hetedíziglen
2021-12-03 22:41   NAGYÍTÓ /Czé:ajánlás tanulmányozásra/
2021-12-03 19:51   Napló: Baltazar
2021-12-03 19:45   Napló: Etzel Mark Bartfelder
2021-12-03 19:36   új fórumbejegyzés: Kiss-Teleki Rita
2021-12-03 19:16   Napló: Baltazar
2021-12-03 16:28   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2021-12-03 15:59   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2021-12-03 15:33   Új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2021-12-03 15:28   Új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György